Éjfélre kitisztul
kreátor: William Wharton
szerkesztette: Szilágyi Tibor fordította
ekkor: 1982
a könyv hátuljáról: "1944 decemberében egy értelmetlen háború zavaros hadseregének legbizarrabb raja felderítő akciót hajt végre az Ardennekben. Hat amerikai zsenipalántának kellene igazi katonásdit játszani, mintegy mellesleg, a folyamatos bridzselés, sakkozás, rejtvénygyártás és egyéb intellektuális örömök közepette.Mert ezek az antikatonák, akik serdülőfejjel pottyantak bele a második világháború szörnyűségeibe, úgy akarják végigcsinálni az egészet, hogy ők maguk valójában egy pillanatra se váljanak a háború részévé. Sikerülhet-e játszó-érző-gondolkodó embernek maradni akkor, amikor ölnöd kell, amikor téged is bármikor megölhetnek, amikor egész lényedet átjárja a félelem? Ez Wharton regényének egyik izgalmas kérdése, de van jócskán másféle izgalom is. Mi a fenét akarnak azok a németek, akikkel a felderítő akció során találkoznak, s akik ahelyett, hogy lepuffantanák a kelepcébe szorult amerikaiakat, mindenféle hibbant dolgot művelnek? Gránátok helyett hógolyókkal dobálóznak, hóembert építenek, karácsonyfát állítanak, sőt még igazi karácsonyi ajándékokkal is meglepik az amikat. Eljátszadoznak az áldozatokkal, mielőtt végeznének velük? Vagy tényleg meghibbantak? Vagy ezek "jó" németek, akik nem akarnak harcolni?
A különös történetet Will Knott szakaszvezető meséli el, aki nyilvánvalóan a későbbimíró (és festő) William Wharton aélteregója. Sakárcsak első magyarul megjelent mávében, a Madárkában, Wharton ebben a regényében is fantasztikus stílusérrzékkel találja meg azt a vékony ösévnyt, amelyen a játékos humor és a legmélyebb tragédia nem kioltja, hanem felerősíti egymást, s így nem csupán egy újabb jó háborús regénnyel lehetünk gazdagabbak, hanem a második világháború irodalmának egyik legkeményebb és leghatározottabb háborúellenes regényével is."
tőlem: szerteröhögtem magam olvasás közben, a fordítás nyelvezete nagyon jól érzékelteti a leírt dolgokat. a végén viszont sírtam. több napig. aztán újra elolvastam, újra nevettem, sírtam. ilyen ez...
mikor anyám meglátta nálam, elképedt (az ő könyvespolcán találtam) síri hangon azt mondja "ez egy borzalmas könyv!"
tényleg az.
tükör a múltnak.
ennyire yó nekem: 10/10
skatulyája: betűfalás: | csak ezt mutasd