« 2008-04 | kezdőlap | 2008-06 »

Friday, May 30, 2008

joe-k

féleségek a joe-k. joe, trademark joe, kisjoe, teddy joe, joey. ők, valamennyire.

jóég, aszondom.

bár épp ma filóztam, h joe nem is annyira joe már, sokkal inkább maurice. bitang maurice.

15:29 Permalink | Comments (0) | Email this

dinamikus rendszer a gombolyagban

gubancolódok, gabalyodok. :) öh, valami féleség. medál a nyakban, történések körém.

vhogy mindig felfedezek vmi összhangot, vmi összekacsintást a szálakban, és ez egyrészt megnyugtató, hogy ami történik, az úgy, és akkor, és ott, és azzal, ahogy-amikor-ahol-akivel kell, hogy történjen. másrészt meg ijesztő, hogy ezeknek meg van a történnikellése. és nem lehet elkerülni.


úgyértem, biztos minden ember életében van egy v több dolog, aminek meg kell történnie, olyan, mint karma, szóval a megtörténés, a megtapasztalás miatt. én nem gondolom, hogy úgy meg lennének írva a sorsok, mint egy könyv, ahol csak laponként lapozunk, és csak előre.


akkor már inkább úgy képzelem, h van a könyv, mint sors, vagy karma, vagy ilyen valami, életfeladat, és be van könyvjelzőzve néhány fejezet, vagy oldal, amit nem léphetünk át, nem kerülhetünk ki, el kell olvasnunk, s kezdeni vele vmit. és akkor ez így már azért nem is olyan nagyon ijesztő.


vagy az baj, hogy én ezt így megfogalmazom-megmagyarázom magamnak? megmagyarázom? észreveszem, és belemagyarázom? vagy tényleg? szerintem tényleg, mert túl sok, és az már gyanús...  tiszta rossz, hogy jelen vannak ezek a kapcsok, és mégsem tudom kiteljesíteni, csak úgy bekerülnek a fénykörömbe, ahol már láthatóak, és de mi van a fénykörön kívüliekkel? amiket nem látok. miért nem látom? láthatnám amúgy? mondjuk sokszor a fénykörbe bejutókkal se tudok mit kezdeni, illetve nemtudom, h mit kell velük kezdeni, csak úgy kezdek velük vmit magamtól... aztán később, amikor már bederül, akkor tudom, hogy mit lehetett volna vele még kezdeni :P majd gyakorlok.

13:56 Permalink | Comments (0) | Email this

Thursday, May 29, 2008

visszavettem :P

tnap már épp mintha elkezdett volna olyan lenni, ami nemjó. úgyhogy ma reggel visszavettem a talizmánomat. és láss csodát! megjavult! :)

én tényleg nem hiszem a véletleneket, de ez már azért durva...

tegnap is egyfolytában az utaim, az utak, a találkozások, az emberek, az utamon.

bementem az optiba, hogy kartonozzak egy pöttyet, aztán ancsának segítettem azt a fél virágoskertet levinni a kocsijához. mentem fel a parkolóból, és láttam h andris ott parkol, felhíttam, katalinkert, odamentem. :) aztán kártyáznak, én meg nemtudok még, úgyhogy gondoltam, hogy most már hazamegyek, és lefelé kerültem az opti felé, hogy hátha valaki, és igen, mami bent volt. úgyhogy együtt hazamentünk. :)


vezet az utamon. adja a lában alá. tökjó! :)

11:25 Posted in izé+bigyó | Permalink | Comments (0) | Email this

Wednesday, May 28, 2008

még a talizmánhoz

sőt, asszem tegnap, vagy tnapelőtt megnéztem az atlantiszt (a disneyt) és abban meg? kristály lóg a nyakban, kristály ereje védelmez, éltet, satöbbi. najó, hogy ez mese, és pont most gondolkoztam azon, hogy most elkezek babonáskodni, hogy egy tárgyban erő rejlik, és neki tulajdonítom, amit tkp én érzek, vagymi? aztán meg az, hogy igenis lehet egy tárgynak valami valamije, és ha úgy van, vagy szerű, akkor fogadjam el, éljek vele. baj nem lehet, mert nem biztos, hogy az van benne, mint amit gondolok róla, hát legalább kitapasztalhatom, hogy meddig van a tárgy, meddig az én. bár ha belegondolok, rossz valamije is lehet egy tárgynak, és akkor az veszélyes lehet a tapasztalójára, de ez a medál biztos nem rossz. biztos!

15:15 Posted in izé+bigyó | Permalink | Comments (0) | Email this

függő, éxer, medál... talizmán?

észrevettétek már, hogy mintha bizonyos ékszereknek, lógóknak, bigyóknak mintha lenne olyan tulajdonsága, ami láthatalan? kézzel foghatatlan? nekem van egy. illetve eddig egyet kaptam rajta ;) jitutól kaptam egyszer régebben a medált. egy kelta jelkép. (egyébként nagyon szépek azok a medálok!) a négyfelé tagolt kacskaringás, ami a négy évszakot, az örök körforgást jelképezi. (ez pontosan le van írva a doboza hátuljára, megvan még, majd megnézem pontosan.) elég régen hordtam, aztán sokáig nem, és mostanában (egy-másfél hónapja) megint előkerült a biszbaszaim közül (azért ez is érdekes: miért pont az, miért pont most?...) és elkezdtem megint viselni. és tökjól éreztem magam, megtalált a békességem, harmóniám, egyensúlyaim helyreálltak.


ez a négyévszak-örökkörforgás, ez az egyensúlyhelyreállás, ez az újra-és újra megújulás, életrekelés biztonságot, védelmet ad, hogy bármi volt, új valami lesz majd belőle. mert újra és újra megtörténik, nem ugyanabban a körben, de ciklikusan.


ez a talizmánomnak nevezem már, valahogy tényleg mintha védelmet adna a fájóképes dolgokkal szemben. és így vagy nem érnek ilyenek, vagy nem hagy fájni. tökjó :)

egy ideje levettem, és kíváncsi vagyok az elkövetkezőkre :P kettős ám ez a levevés, egyrészt azért, mert csináltam új bigyókat, és azok egyedülhordósak, másrészt ha ez talizmán, akkor elég erőt hagytam-e kapni magamnak, hogy ne szoruljak a védelmére? (nem szabad nagyon összekeveredniük a dolgoknak. és kezdtek.) megpróbálom magam, a mostani erőmből. aztán ha mégsem, akkor úgyis. :P


mindenesetre érdekes... nem?

14:45 Posted in izé+bigyó | Permalink | Comments (1) | Email this

Sunday, May 25, 2008

paszuly

tök rossz, sőt, azt mondom, amit először akartam, hogy kurvaszar(!) az, amikor az van, hogy van egy valamiféleség, amiből egy mégvalamibb valami lehetődne. de nem lehetődik.
olyan ez, mint egy futónövénymag, a földre dobva. kikel valami gyenge kis valamicske, de nem nő magasra igazán, mert nem talál kapaszkodókákat magának.


és még a böngészőm is szar. minden böngészőt hazavágok? hihetetlen.

miért nem akarnak soha nőni jól a futónövénymagjaim? biztos nem jó földbe vetek. dehogy biztos!... franc. pedig öntözném, sütném neki a napot... háládatlan kis dög. nem nő, nem terem.

és nekem ki süt napot? kire napraforoghassak? kurvaélet!
jó is, hogy kitalálta az epret, az indával.
meg még finom is. :)

00:50 Posted in belül | Permalink | Comments (0) | Email this

Friday, May 23, 2008

piszkálnak a féleségek

nem bírok magamhoz térni a "hihetetlen" és megmagyarázhatatlan féleségektől, amik egybeesnek. annyira valami, hogy nagyon eszméletlen!

kicsit olyan a hatása, mint a vattacukornak: látod, hogy milyen, nagy, puha, habos-babos, könnyed, légies, édes meg minden, elvarázsol, és amikor a szádbaveszed, hogy átérezt ezt a vattacukorságot, akkor már csak egy összetöppedt kis cukorkóc lesz belőle a szádban, ami már csak édes, és valahogy mégsem tudod átérezni az egész vattacukorságot... pedig tudod magadból kifelé, hogy milyen a vattacukorság. de mivel magadban belül nem tudod megtapasztalni, ezért csak nézzük, beszélünk róla, próbáljuk érzékelni valahogy, és gyönyörködünk benne... asszem vmi ilyesmi. ezt most találtam ki.

tényleg olyan ilyenkor, mintha vki nyitva hagyta volna az ablakot egy másik dimenzió felé, és bekukkanthatok :) mert annyira nem álomszerű, hanem sokkal inkább valóságszerű, szóval tényleg olyan, hogy hú, ez most vagy egy másik élet erős emlék-érzése, vagy tényleg összenézek a lelkem egy párhuzamos csöppjével, ami ugyanúgy én vagyok, az én egész, valahol lebegő lelkemből ugyanúgy, csak egy másik egy csöpp, mint ez az álmodó énem, aki máskor, máshova, máshogy csöppent a földre élni.
néha ki tudok borulni magamtól, attól, ami velem-körülöttem-körém történik, ami körém zajlik, és észreveszem, mert mindent észreveszek, eccerűen nem tudja elkerülni a figyelmem semmi, és jelentőséget tulajdonítok. (ági, ezek jó szók így :)) vagy összefüggesztek. valahogy rá vagyok kapcsolva vmi hálózatra, amin folyamatosan jönnek ezek a...grr, nemtommik!!, és áramlanak belém, és mindnek +van a helye. tök durva! mi lesz, ha elfogy a hely? elfogyhat? mi lesz, ha nem tudom eltenni ezeket a helyükre? mi lesz, ha nem lesz időm rendezgetni őket? mi lesz, ha nem lesz időm gyönyörködni a táramban? kicsit félek ilyekor, ilyenektől, nehogy elvesszenek, és féltve őrzöm, és porolgatom őket :) és megosztom azzal, akivel.

lelkem mély bugyrának titkait :)

és a másik meg? a féleség-előrelátás? hogyvanez?

csak nyalogatom a vattacukor-felhőt...

17:35 Posted in belül | Permalink | Comments (1) | Email this

Monday, May 12, 2008

szeretés

ah, srácok, olyan jó szeretni.
miért nem szerettek? nem engem, hanem egyáltalán mondom.
tanuljatok meg szeretni, jó?!
és tanuljátok meg a szeretetet elfogadni, jó? a passzív szeretvelevés nem elég olyankor, amikor már tudsz róla, hogy szeretve vagy. nem elég csak szeretnivalónak lenni. nem lehet elég! valamit kell vele kezdeni, kedves helyre tenni, viszonozni kell, ez a törvény...

16:50 Posted in belül , kívül | Permalink | Comments (3) | Email this

van velem vmi erő :) szív alakú pilis vagyok.

annyira mindig úgy érzem, hogy össze vagyok hangolva, tökjó. vagyis hát van, amikor nem jó, de a beigazolódás az jó. így tudni vélem, hogy része vagyok a mindennek, és a minden is részem nekem. egy pici mindenség vagyok a nagyból. és az ilyet nem lehet félre- meg belemagyarázni, amikor olyanok történnek, hogy csak kamillázok, hogy ez hogy lehet? ez ilyen nincs is! de, de. tökre van. és nagyon jó.
és mégis szar, mert egyedül érzem magam ebben-ezzel, és rossz, mert biztosan mindenki más is a mindenség része, ez is tuti, én tudom, csak az a rossz, hogy ők nem tudják, hogy ők bizony a részei vminek. a nagy mindenségnek, és mindenki mindenségének. én mindig igyekszem ezt szem előtt tartani, és úgy lenni a mindenségekben, ahogy a sajátomban vagyok, és ez nem mindig sikerül, és ez nem mindig rajtam múlik, hanem azon, hogy a másik mennyire van tudatában, hogy ő is egy mindenség-rész-mindenség, hiszen ha az ember nincs ÖNtudatában, akkor mit bírjon másokkal? nekem ez a fura manapság. értelmetlen.
tényleg az van, hogy rohan mindenki a hülyeségek után, és nincs annyi idejük és enrgiájuk magukra szánni, magukat rendbe tenni, pedig ez az elsődleges! ha magam káosz vagyok, semmi mással se fogok tudni jól akármizni. és ha nincs káosz, az a rendszerezettség, rendezettség, rend, béke, egyensúly, harmónia annyi energiát tud adni, amit képzelni is alig!

figyelem-figyelem! belülre. az kell.

leszűrni a homokot, a kavicsot, a követ. aztán visszarakni, értelmesen, átgondolva a fontosságot.
kinyitni a koronacsakrát (meg az összes többit is) és hagyni, hogy aki fölötte van, hadd pakoljon egy kicsit!
kicsit vminek az ölébe hajtani a fejet, kicsit ráhagyni...
ez mind most tök konkréttalanul jön belőlem, félreértés ne essék. de mégis pont ebben van az én misztikám, hogy mégis, mintha úgy tudnának rajtam keresztül áramolni az ilyenségek, hogy az felfoghatatlan, emberfeletti. és ha az, akkor mivan? minden egybevág, igen! tudnátok, milyen jó érzés ez, és tudni ezt, hogy ez az! a mindenségnek részmindensége vagyok! hát nem veszitek észre?
hát nem nagyon veszitek észre. vakok vagytok, és süketek. bénák és némák. nem kérdeztek, nem mondotok, nem láttok, nem hallotok, nem mozdultok. nem nyitjátok ki magatokat. miért nem?! mert félsz, hogy fájhat? igen, nekem is fáj néha, naés? ha nem fájna, honnan tudnánk, micsoda kincs az, amikor nem fáj?! jó, ha fáj. legalább tudhatjuk, hogy van ott vmi, ami érez.

antennákat ki, adásvétel!

szeretlek-szeretlek-SZERETLEK TITEKET!!!

16:25 Permalink | Comments (0) | Email this

Thursday, May 08, 2008

agyrágás

égető karmokkal markol szívbe fájdalmat facsar mint citrom, savanyú, keserű, keserves egy magamfajta édesszájúnak. Könnybe lábaszt. Bélpoklos éhemet csillapíthatnánk, de csak mardossák űrömet a csipetnyi, semmilyenné kényszerített valamilyen morzsák, ahogy egy gömböt erőszakol kocka alakúvá gyömöszölni (tudjuk, hiábavalóan), hogy beférjen egy dobozba, vagy polcra, vagy szekrénybe. Máskülönben elgurulna, s vele a mosoly, a mozdulat, s minden, amit mégsem hagy elgurulni hagyhatni valami féleség.

23:21 Posted in agymenésem | Permalink | Comments (0) | Email this