« 2008-02 | kezdőlap | 2008-05 »
Sunday, April 20, 2008
héjam
csak a héjam vagyok.
besózott, mint a kertben összeszedett csigákat anyám;
besózott, én meg belül összezsugorodtam,
összetöppedtem, összecsoffadtam.
csak a héjam vagyok.
kiabál a kicsi Belül, hogy hadd legyen nagy megint,
legalább akkora mint a hangja!
de nem hallja Az, Akinek...
nem akarja? igen, valószínűleg nem is akarja.
csak a szájával mondja h jó volna...
összezsugorodtam, és csak a gyűrött csomagolásom vagyok.
összegyűrötten, a sarokba dobva porosodik a pici én Belül,
ugyanúgy az életnagyság én, kívül, a "csak héj".
a kis Belül vágyik megint kitölteni a héjat, sőt, túlduzzadni!
mert az a fajta feszültség, az mámorítóan jóóóó.
dehát... azt nem lehet csak úgy,
hogy odaállít szegénykém egymagában,
minden fájdalomtól védtelenül.
mert kettőn áll a vásár. és az egyik nem én vagyok...
összegyűrten és a sarokba hajítva
zselenszky rímel az apró Belül hangjaira.
...mint mindig.
14:40 Posted in belül | Permalink | Comments (0) | Email this
Tuesday, April 15, 2008
álom-alak-való-szerű
álmodtam én már vele. régen, sokkal régebben. ma ropitologatás közben felötlött, nem!, belémhasított a kép, és az érzés, és az asszociációm is a földbe döngölt.
az álom pedig egy házibuli, vagy vmi többemberestörténés egy házban, ami érzésre mint a győrújbaráti tábor kuckói. (asszociációm, és való ez? hát, amennyire.) finom, fából levős részek, takaros. kicsi (talán barna) falépcső bent az emeletre, gyér világítás felülről. a kanyarban ülök, nem csak úgy, hanem valami, de már nemtudom pontosan. (magamat ismerve gondolnám, h szüpürtyültem vmit, vagy vkivel csevely, v telómat basztathattam, vagy a fülbevalóimat, ilyesmi. mindegy is, tökmindegy...) a lécsőről lefelé baktat az emberalak, akit nem ismertem nagyon akkor, amikor álmodtam. a fejét lehajtotta, ahogy jött lefelé a lépcsőn. nem láttam teljesen, de tudtam az arcát.
ő az. egymásra(-ba?)néztünk, és elment mellettem.
mit sem változott az emberalak: nézünk egymásra(-ba?), és elmegy mellettem.
23:51 Posted in belül | Permalink | Comments (0) | Email this
szemszög (szög a szememben)
He's riding in the desert and he's heading into nowhere
The sun is showing him the way, he's riding alone
He's looking for adventure, 'cause he's left his girl in Texas
He's a stranger and he's riding alone...
jó.
párhuzamosan, mollban:
He's riding in the desert and he's heading into nowhere
The sun is showing him the way, he's riding alone
I thought I had adventure, but my boy's left me in Texas
I'm heartbroken and I'm crying alone...
áhh, túldramatizálok. hülye liba!
23:32 Posted in belül | Permalink | Comments (0) | Email this
Monday, April 14, 2008
eljutva arra a pontra, hogy...
eltörte a szárnyaimat, s most csak vergődöm a földön, és képes végignézni, ahogy egyre fogy a szuszom, aztán már oda se mer nézni, hátatfordít, és elkullog, mintha meg sem történt volna, vagy besorolja a többi közé (hogy "hát, a szárnyak már csak ilyen törékenyek, és amit el lehet törni, azt eddig is eltörtem"), mert neki úgy kényelmesebb.
miért fogad be egy madarat, ha ő sem tud leülni az ágra a lombok között? miért épít kalitkát egy madárnak? bármilyen kényelmes is kívülről, nem lehet szabadon szárnyra kapni! s ha elzsibbadnak a szárnyaim a szoros kötéltől, ki tudja fogok-e tudni lendületemmel repülni még valaha? sírok.
20:20 Posted in belül | Permalink | Comments (0) | Email this
gá!
ó basszátok meg nem bírom, nem, nem, nem! nem bírom elviselni! én mindárt odarohanok hozzá és beleölelek! nem bírom ki! ez így nemjó! agyonverem! ne is lássam! kurva iwiw is! alig bírom ki h ne nézzem meg a képeit! (nem mintha nem lennének kinyomtatva...) AÁÁÁÁÁ-Á! faszom, mekkora hülye picsa vagyok! egy hülye picsa, egy hülye liba! GÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!!!!!!!
felkötöm magam!!!
20:05 Posted in belül | Permalink | Comments (0) | Email this
március 13-ról
na hogy az a levél meg éppen március 13-án jelent meg a Nap-blogon.
és ki emlékszik még, hogy mi volt március 13-án? na? na mi?...
mennyivel egyszerűbb lenne az életem, ha én nem én lennék, vagy akár csak nem lány, vagy nem ember. mit izgatnának akkor engem dátumok, egybeesések, "véletlenek"! (bár tudjuk, hogy én nem hiszem a véletleneket.) mit izgatna bármi is!...
csak én vagyok érdeklődő? megfigyelő? meglátó? kívülről befelé tudó, másból-magamba-magamból-másba-átélni-akaró? rossz ez? miért fáj?
és az miért van, hogy én próbálom minél jobban szűrni, h mit engedek ki magamból, tekintettel a bárkire, nehogy neki az fáj legyen. más meg? senki más nem működik így? az élet elbaszott mártírjának érzem magam néha. hogy nem tudok úgy működni, ahogy "kell". hanem úgy működöm, ahogy SZERETNÉK. ahogy jónak tudom, amilyennek szeretem magam, és amilyennek azt a lényt képzelem, aki nekem, értem működik. (de csak működne, mert nem működik.) de amilyennek azt a lényt magamnak szeretném. és teremtődhetne az egymás. nehéz ez? szerintem egyáltalán nem nehéz. tök egyszerű. tök könnyű. nemcsinálni a nehéz! ezzel küszködök most. hogy ne szeressem. mert nem lesz már olyan, amilyennek szeretném azt a lényt, és/vagy magamat az egész helyzethez. el van baszva. elbaszta.
de hát csak küszködök...
17:00 Posted in belül | Permalink | Comments (0) | Email this
Sunday, April 13, 2008
aznapi olvasnivaló
ezt katt, és itt van a belsejem. megint, mindig máshonnan, másoktól, de én nem tudom soha úgy megfogalmazni, körvonalat rajzolni neki, hogy az kívülre is átlátható/érezhető legyen, hanem csak úgy maszatolok vmit foszlányokkal... mások meg igen.
zselenszky meg pláne úgy szavakba tud önteni, (vagy én vagyok vhogy szavai-alakú?) hogy az mindig olyan telistelitalálat! ez felfoghatatlan. ő találja ki, hogy milyen vagyok belül, vagy én simulok a hangjához? vagy egyiksem, és mindkettő?
irigylem, hogy ő így meg tudja fog(almaz)ni a Belsőt. (az enyémet is ;))
23:25 Posted in belül | Permalink | Comments (1) | Email this
gyötör (milyen buta szó ez már?? :D)
olyan gyötörhetnékem van, hogy az valami csodálatos.
gyötröm magam, gyötrök másokat. nem mintha annyira élvezném, mert annyira azért nem. eppicit igen, annyi kell is talán az önzőségemnek, hogy ne haljon éhen... úgy szeretnék kegyetlen lenni (jóllakatni), mert így most csak befullad a sok feszültségem, és belül robban, és belülről vágnak belém a szilánkok. legalább ha ki tudna jönni belőlem, nem belém vágnának. (hanem nyilván másba szerteszét, de ha ki tudnám hozni magamból, nem is az a fajta lennék, akit érdekel, hogy hanem akkor kibe... úgyhogy erről asszem ennyit.)
olyan hülyének érzem magam, olyan szerencsétlennek azért, amilyen vagyok, hogy olyan vagyok, amilyen, és nem is megy a másmilyennek levés, és de így viszont meg nem lehet túlélni ezeket a köcsög dolgokat ebben a köcsög világban. vagyisháthogyizé nagyon nehezen, és fogcsikorgatva, még ha ez nem is látszik...
na és miért nem? na, miért? mert belülre fullad be minden csikor.
azértbazmeg, azért.
meg jó hülye is vagyok, hogy ide rámolok ki, ahelyett h püfölném az ágyamat!!!
nem. énekelgetek, mint eddig, és heverészek, mint eddig, és járatom az agyam, mint eddig, és szomorkodom, mint eddig (csak most mélyebben... :/), és nem bírom összeszedni a kis foszlányokat, hogy kezdjek velük vmit, hogy vhova levezessem vagy kidobjam őket, el a francba velük. csak foszlonganak bennem, csomagolgatom őket jobbról-balra, balról-jobbra itt bent, én meg "áááááááá", mert ez már nem egy visszatekinthető dolog. nem akarom, h az legyen, meg hogyan is lehetne már? ha így se megy, akkor mégis hogyan máshogyan? máshogyan? hogyan?
áh.
22:40 Posted in belül | Permalink | Comments (0) | Email this
a, cs, d, t,...
apátia, csalódottság, düh, tehetetlenség, tehetetlenség, düh, apátia, tehetetlenség, apátia, apátia, düh, csalódottság, tehetetlenség, csalódottság, düh, düh, düh, apátia, tehetetlenség, csalódottság.
22:17 Posted in belül , csak úgy , izé+bigyó , kívül , lények , többemberestörténések | Permalink | Comments (0) | Email this
Saturday, April 12, 2008
az oroszlán gyengesége
tudni kell, hogy a sweeney toddban van, és látni is kell, de hallani legalább. ezt itt, ni:
"green finch and linnet bird, nightingale, blackbird,
how is it you sing?
how can you jubilate sitting in cages,
never taking wing?
outside the sky waits, beckoning, beckoning,
just beyond the bars,
how can you remain starring at the rain,
maddened by the stars?
my cage has many rooms, damast, and dark,
nothing there sings, not even my lark...
larks never will, you kow, when they're captive,
teach me to be more adaptive...
green finch and linnet bird, nightingale, blackbird,
teach me how to sing!
if i cannot fly, let me sing..."
/sweeney todd/
rohadt ketrec, hülye kötél a kezemen, ostoba szögesdrót a szárnyaimon!!!hülye, hülye, hülyeeeeee...!!!!
béééééna, tökfejjj, nyúúúúúúl!!!!!!!!!!!
mert NYÚÚÚL!!!!!
"az oroszlán gyengesége a nyulak bátorsága.... AAAAÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!!"
/30y/
érezze mindenki, hogy nekem milyen most, és tépjétek ki innen, mert
ÉN
NEM
TUDOM!!!
vegyétek-vigyétek, nem kell, nem azért, mert nem, hanem mert nem tudok mit kezdeni vele. biztos ti sem tudtok, de vigyed el inet!
most megint milyen állat vagyok? egy kifordított héjú sün, talán. egy begubózott tatu, és mégsincs belül benne az állat. egy üres csigaház vagyok. egy zsiráf három csomóval a nyakán. deformált vagyok, és mutáns.
vinnyoghatok az ablakomban ülve, és kesereghetek a toronyszobácskámban, hogy "oh-oh, milyen csúnya ez a világ...", vagy leszarhatom magasról, és túlélhetek én is érzelmek nélkül, szívtelenül. hülye kettős személyiségem, megszakadok, nem bírom magamegymást! úgy keseregnék, meg sopánkodnék, meg oldanám, de nem tudok, mert tehetetlen dühöm van (fel tudnék robbanni!!!), és apátia is, és "kurvaélet" és ez el akarja nyomni az érzékeny lelkemségét a magamnak. és néha nagyon is sikerül neki. hozzám közelebb áll a kesergés, amivel el tudom simítani a vad hullámokat, ugyanakkor követelős és gyorsan túl akar lenni a keseren a morc énem, és rámerőszakolja, amilyen nem vagyok. és én már nem tudom, hogy mivan. hogy velem mi van, és hogy mással mi van.
összekuszálódtam. felborzolt, összekócolt... rrrrrrrrrrr...
ejj, assszemét!
12:10 Posted in belül | Permalink | Comments (0) | Email this
Monday, April 07, 2008
mit gondoljon az ember?
mit gondolhatnék? volt egy tök frankó hétvég, amikor olyan történések voltak, belső történések, ami hirtelen robajjal zajlik le az emberben. olyan, mint amikor a rajzfilmekben egy sziklatömbből 2 másodperc alatt faragódik ki vmi szobor...
van ez a gabriel garcía marquez, és egy búcsúlevele. elhangzott ez a hétvégén, és nagyon nagyot ütött, és teljesen belémjött, és velem együtt ment ki.
erre, hogy rákeressek a teljes szövegre, mit csinál az ecceri ember? rágoogol. erre? kidob egy sor fórumot meg mindenfélét, ahol az emberek behangoztatták a szép szavakat, oda, másoknak, hogy ők is. és ők is persze, emrt ezek olyan dolgok!
aztán meg hirtelen érvágás egy ilyen cikk az idexen, ráadásul 2005-ből. ez nekem teljesen kimaradt eddig az életemből, egyébként, mint hoax. és akkor az eredetinek az angol transzlésan, és elolvasod, és már tök nem ugyanaz. és egyébként is, hogy egy hasbeszélő akárki, jó nem lekicsinyelni akarom, de nézd meg mondjuk a honlapját (indexes cikkben van link), és akkor totál pofára esel. hát de nem?
most mit lehessen gondolni?
most úgy érzem h az a kis darabka belőlem, ami a hétvégén ottmaradt abban a pillanatban az akkor elhangzó szöveggel, az elveszett, szertefoszlott a semmiben, odavan... :( nem fogok belepusztulni, de azért olyan hülyén fura, nem?
20:20 Posted in kívül | Permalink | Comments (0) | Email this
Wednesday, April 02, 2008
régóta, vegyes, mindenféle...
nem leht igaz. á, ilyen nincs is. hogy ennyiféle? az meg végképp a csúcs.
miért kell mindig vminek lennie? minek? a rohadt életbe már. vagy azért, hogy legyen már valami, vagy azért mert nem bír nemlenni, vagy mindkettő.
de ez nem lehet igaz már, úgy feszengek, hogy legszívesebben felrobbannék, és miért nekem kell felrobbannom az idegtől bazmeg, miért? közben meg ott van, motoszkál, hogy hát dehogynem tegyem ki, szabadon, akinek, de közbenmegközben meg azért mégsem rámolhatom ki magam csak úgy, sebtiben felállított kecseklábú asztalra, heveny mozdulattal gyorsban felterített majdnemjól kinéző, de a kulisszák mögött tudjuk, h elnyűtt szőnyegre kiteregetni a "hadd egyem meg melegébe"-finomságokat, amibe az ember szívit-lelkit beleteszi. aztán ha meg nem kell, (mert miért is kéne, hogy kelljen??? és jön az emberbetukmálás, a beleerőszakolás?) akkor én érezzem magam csalódottnak meg letörtnek meg felháborodva, hogy de miért nem? meg rosszul, meg szomorúnak meg fölöslegesnek? meg tökömtudja? hát a faszt. ez így nem frankó. ez így olyan izé. vagy nem? és megint csak túlérzékeny vagyok? de miért én?
figyu én vissza szeretném adni azt a kendőt. elmúlt a félesége. de ha úgy szeretnéd, töltsd fel megint.
és akkor megint ott a kiskapu? igen. nabasszameg. nem kell szeretnédni. ááách.
ich werd verrückt. ich bin immer so müde, doch ich hab kraft und platz genug im herzen an ihn zu denken und an ihn zu schreiben und so... und was bekomm ich dafür? not too much. if i had to defy our relationship i would say we let each other live freely. nothing more... or? tell me if yes! or tell me if no. i wont be happy about it but its so equal now i think... if someone has thoughts and doubts like this, what should (s)he do?
miakurvaannya van most már? rohadtkurvaéletbe olyan káromkodhatnék jött rám, hogy amacskarúgjameg. i dont give a shit about it. i didnt give a shit about it till now, but from now... he has to eat his hands and feet if he wants something. i dont fuckin care about his pains (by the way, he doesnt care about mines... so?) i fucked it off, i think i let him know too much, so this might be the gebasz, but man, do you think it should be working like this? do i want it too hard? i should show how lazy i am and i try but i just know that im not, or, that i do have expectations which i shouldnt do because it kills the wonder of the moment
gestern war ich an der ersten ofen, wo die sticklettis rauskommen. da hab ich ihnen gesungen, ich hab zu ihnen auf english geredet, es war soooo langweilig, ich hatte die zusammengebackene sticks zu selektieren. ich betete dass jemand mich wechselt und dass ich rausgehn kann, paar schluck von frischer luft und so :) ich saß da und guckte mir die zeilen an, wo kommen die zwillingsticks?...
and i found out that this fucked sticks are the twin-sticks (where two sticks stocked to each other) and that the twix is the same: twin-stix=twix! ha-ha-ha. sticky sticks. it was very funny, playing with the words. at least, the work wasnt that boring :P
im hungry. i go now.
23:00 Posted in belül | Permalink | Comments (0) | Email this