« 2008-01 | kezdőlap | 2008-04 »

Friday, February 29, 2008

érzések - félelem

úgy tudok félni.
olyankor a világ megsemmisülni tetszik.
minden elsötétül, vak vagyok. alig hallok valamit, inkább csak belülről, gyors, hangos szívdobogást (mint hevimetál koncerteken a lábdob...) és ettől elkezd eldugulni a fülem. kiszárad a torkom, szomjanhalok. adnék ki hangot, szörnyülködnék, de nem jön, csak kaparássza a torkomat, már szinte fáj. nyelek, hogy ne karcoljon annyira, de nincs mit, kiszáradok. pillanatok alatt elönt egy niagarányi víz. elrohannék, szélsebesen, minél messzebb, de földbe gyökereztek a lábaim. kettészelve érzem magam: deréktól lefelé 30 centivel odébb állnaka lábaim, nem is érzem, hogy én lennék. halálfélelem, halálra vált arc. az agyam leblokkol, nem tudom kiötletelni, hogyan menekülhetnék. sandítok oldalra, hátha; de kicsi az esélye, félek h lebuknék.
és kész a pánik.

14:11 Posted in belül | Permalink | Comments (0) | Email this

Friday, February 22, 2008

a november ibolyái nyiladoznak itt...

hagymában levél, levélben hagyma...
az én mérgemet én keverem...
elhagyom szokásaim, fontosságom illan,
éneklésbe alélok már...
s az Erő eljön teljes ősmosollyal,
így lényem önmagába láthat...

de mit számít, hogy mi látszik?
még ha az is látszik esetleg, hogy önmagába láthat...

a valóságról azok tudnak csak,
akik virágzásra váltják ezt a kevés megleséget...
...melegséget...

hant vagyok, sárszagú...
bódító szántás-illat az idegennek,
ki mindenkor itt lép...
csak öregségemet szemlélni szökik be magas vázam mögé,
és mindig úgy jön: fájós félmosollyal,
mint aki utoljára láthat...

de mit számít, hogy mi látszik?
még ha az is látszik esetleg, hogy utoljára láthat...

a valóságról azok tudnak csak,
akik virágzásra váltják ezt a kevés melegséget,

...a valóságról AZOK tudnak csak,
akik virágzásra váltják ezt a kevés melegséget...

...melegséget...

09:25 Posted in belül | Permalink | Comments (0) | Email this

Monday, February 11, 2008

kutyulódás

kutyulódok, íme, tessék. nem akartam, de ilyen lett. bár még mindig nem tudom, hogy mi-e. mert lehet, hogy, de az is, hogy izé. értem? hát, bizonyosan.
egy biztos: kutyulódok mint a spagetti föltekeredvén a vellára...
elszállósom van, és csak úgy, bele a valamilyen semmiségbe...

vahhúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúrrh!

23:10 Posted in belül | Permalink | Comments (0) | Email this

péntek

nagyon kellemes otthon lenni, egyedül is, nem egyedül is. ráncba szedni a dolgokat. festeni szeretnék már! orsival. de azért van vmi furcsaság az otthonlevésben. ami remélem elmúlik majd. mert rosszféle furcsaság ez.
mindenesetre jóleső találkozások vannak. nagyon is jólesők... :) nyihihi :) meg kie is van. használat előtt felrázandó!... sajnos. de legalább van mit tenni, van cél, elérhető :)
és az emberek, ó az emberek, az a legeslegjobb az otthonságban. minden közel, minden itt, mindenki az ölemben ül, mindenkit megölelhetek, megmosolyoghatok, mindenkivel játszhatok, remegő melegség árad.
az emberek beszélnek, egymáshoz érnek, nem csak vannak mint a fatönk, itt keleten. nagyon otthonos, családi, baráti, emberi, kultúra, nyugat. azért jó ez ám nagyon.

rómer. az ittasodást hanyagolni fogom, mindig olyan öregnek, ráncosnak érzem magam tőle másnap, tökrossz. ilyenkor mindig elhatározom h inkább baraclét iszom lekközelebb, és szentül hiszem h nem kell alkohol a jólérzéshez. aztán amikor ilyen spontaneitás van, és véletlen, akkor az ember elszáll az eufóriától.

jóleső jólérzééééééééééééééééééssssssssssss

21:45 Posted in kívül | Permalink | Comments (0) | Email this

Friday, February 01, 2008

kacifánt

minden olyan izé, csak kavargok, belül is kavarog, és ellapul, és laposan kavarog-kúszik tovább, abbahagyhatatlanul, mást nem tud. tök rossz ez a monotonság itt belül, színeset szeretnék, jót, hangosat, meleget. folyékonyat is. kifolyik a szemem, folyton nem látok jól, tök idegesítő, hogy hunyorogni kell, meg mereszteni a szemem, h el tudjam olvasni a vili megálló egyik végéből a kijelzőt, hogy hány perc. unalmas vagyok és unom magam, tele vagyok elképzeléssel és tervvel és közben olyan sokan vannak, hogy le kéne írnom őket, hogy meglegyen mindegyik, de mire leírnám, már nem tetszik annyira, mert tudom, h úgyse lesz belőle semmi, mert a sok más miatt nem lesz rá időm, hogy megvalósítsam, vagy vmi úgyis közbejön, vagy addigra már mégse lesz olyan jó ötlet. közben meg tudom, hogy dehogyisnem, tökjó ötlet. és még csak belehalni sem kéne h megvalósuljon némelyik. a másikfajta ötlet meg olyan, hogy sokféle, és nem jó egyik sem, a tökéletes variáció még keresteti magát, és mindig kicsit közelebb kerülök hozzá, de még mindig nem az igazi, de már kezdi. aztán mire ráérzek, hogy na ez már az igazi lehet! akkor pont kiderül, mire jobban megnézem, és elmélyülök benne, hogy élvezzem a megtermett ötletemet, na, addigra pont kiderül, hogy egy egészen aprócska kis részlet nem olyan, és akkor eldurran az agyam. a harmadikféle ötletköteg hasonló ehhez, de arra nincs annyi meditáció ágyban fekve, hanem könyvet lapozva, okosodva, okoskodva kitalálós. és abból abszolút csak egy variációt szabad már. csak egyet, de akkor azt nagyon. és azt nagyon kell akarni meg szeretni meg tetszeni meg csinálni akkor aztán, ha már. nem lehet azt csinálni mint a 2. számú ötletcsokorral, hogy variáció, mert az most történik. ezzel csak agyban lehet variálni és csak nagoyn picit és nagyon rövid ideig, mert hamar ki kell találni, hogy akkor mit is. után nem rendezhetem át... ez súlyos, és követel.
összeroskadok, tök nyomasztó minden, főleg ez a 3-as típusú ötletelés. miatta nem ereszthetem el a fantáziámat és nem rendelkezhetek a nyárral sem úgy, ahogy csak jólesik. pedig már szeretnék egy olyat. a tavalyi már majdnem... de még nem az igazi. ez is tök szar már.
sokat nyavalygok mostanában és sokat érzem rosszul magam és szomorú vagyok és kedvetlen és érdektelen és nemtom. unalmas is vagyok biztos. meg könnyen kiborulok. meg elegem is van már... mindenből. ki is mondta, hogy segít? ja, zé.
néha komolyan elgondolkodom, hogy miért ne? és tényleg: miért ne?
de sztem gyáva vagyok meg fáradt meg túl mindenbajom van, hogy bármit is tehetnék. nem is tudom.

az életből nem lehet szabadságra menni?

23:20 Posted in belül | Permalink | Comments (0) | Email this